? Esküvő Trend
Az eskvmagazin
Untitled Document
"Én már nem akartam valakinek a barátnője lenni"

Elkelt RÚZSA MAGDI!

A Daalarna szalonban az esküvői ruhapróbájára vártam Magdit. Figyeltem a próbája közben – ízig-vérig igazi énekesnő, ha alkalma   volt rá és hallott egy-két zeneszót a háttérben, egyből megmozdult és dúdolászott rá. Olyanok voltunk, mintha egy koncert backstage helyszínére csöppentünk volna, hamar nagyon jó hangulat töltötte meg azt a kis helyiséget. Végül a próba után a fotelekből az igazi otthonérzést adó puha szőnyegre ültünk, és egy jót beszélgettünk a közelgő esküvőről, érzésekről és arról, hogy hogyan is éli meg a nagy nap előtti hónapokat, őszintén.

Tetszik az a fajta hozzáállásod, hogy mindig ezt a muzikális énedet közvetíted a kívülálló emberek felé, nem többet, nem kevesebbet. Ezért volt nagyon kellemes meglepetés, hogy megosztottad a rajongóiddal az eljegyzésedről szóló hírt.

Azt érzem, hogy azok az emberek, akik mindig ott vannak velem a koncertjeimen, akik követik az életemnek minden egyes pontját, azokkal ezeket a nagy lépéseket szívesen megosztom – persze ezt is csak egy határig. Tudják, hogy nem vagyok az az ember, aki a magánéletéről beszél, nem szoktam a páromat sem mutogatni, nem igényli, és nincs is erre szükségünk. Én mindig arra törekedtem, hogy ha a sajtóban írnak rólam, akkor az a szakmáról szóljon.

Talán te nem az a fajta ismert ember vagy, akit olyan rajongók vesznek körül, akik igényelnék azt, hogy bármilyen bulvárhírt elkapjanak rólad. Örülnek annak, ha tőled hallanak valamilyen információt, és itt be is zárul a kör. Nem vágynak arra, hogy turkáljanak az életedben.

Nem, és ami számomra nagyon jó érzés – és egyben egyfajta visszajelzés is –, hogy a közönségem a zenémen keresztül akar engem megismerni. Olykor el is szoktam beszélgetni velük, hogy egy-egy dal hogyan születik. Aki például követi a számaimat, az tudhatja, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyok, hiszen sokszor teljesen a saját magánéletemből merítkezem. Persze írok fikciókról is, de összességében azért mindig azok a dolgok vannak jelen a zenémben, amik  mozgatnak, amik ott vannak a fejemben, amik kérdések bennem, vagy éppen erős válaszok. Talán ezért is érzem azt a közönségem nagy részénél, hogy olyan, mintha ismernének, és úgy jönnek oda hozzám, úgy ölelnek meg, mintha mindennap találkoznánk. Talán ez az az ok, ami miatt az eljegyzés kapcsán sem akartak túl sok információt kideríteni a körülményekkel kapcsolatban, egészen egyszerűen csak örültek, hogy velem osztozhattak a boldogságunkban.

Régóta együtt élsz a pároddal. Mit tapasztaltál, ennyi idő után is képes volt az eljegyzés változást hozni a kettőtök kapcsolatában, formált rajtatok valamit?

Azt, hogy formált volna, nem mondanám, de nagyon jól esett abban a pillanatban. Hat és fél éve vagyunk együtt. Amikor találkoztunk, már akkor elhatároztuk azt, hogy egy közös irányba szeretnénk tartani. Ez egy nagyon erős és intenzív érzés volt. Aztán persze előbb-utóbb bennem is megformálódott az a gondolat, hogy jó lenne egy nap azt mondani, hogy én nem a barátnője vagyok valakinek, hanem a felesége.

A kettősség ellenére, amit az előbb is mondtál, miért  volt fontos számodra, hogy a felesége is legyél? 

Az az érdekes, hogy volt bennem egy olyan érzés, amit az imént is említettem, de közben meg rádöbbentem arra is, hogy én igazából egy nagyon szabad ember vagyok. Szerencsém, hogy ő ezt pontosan tudja, és megérti, hogy egy bizonyos részemnek nagyon fontos volt az, hogy hivatalosan is összekössük az életünket, míg a másik részem meg ugyanúgy élné tovább az életét, mint ahogy eddig is volt. De mindent összevetve azt gondolom, hogy egy nőnek magabiztosságot ad az, hogy valaki úgy érzi, hogy szeretné az életét leélni velem. Az igazság az, hogy én egy több pólusú ember vagyok. Tudok nagyon nyugodt és visszafogott lenni, és ugyanakkor a másik véglet is bármikor kiszabadulhat a palackból. Ezért mindig aggódtam, hogy egy nap lesz-e egy ember, aki azt fogja mondani, hogy én veled akarom leélni az életem, de legalább vállalom, hogy megpróbállak elviselni.

Hogyan zajlott az esküvőre való készülődés?

Vicces, néha még meg is feledkezem róla, hogy menyasszony vagyok. Most hogy az esküvőre készülünk, rájöttem arra, hogy hiányzik belőlem az az igazi menyasszony gén. Én bármikor öltözhetek különleges ruhákba, vagy ha felmegyek a színpadra, tudom már, hogy milyen, amikor minden tekintet rám szegül, tudom, hogy milyen érzés a középpontban lenni. Talán ezért még nem érzem az a fajta zsizsgést, amit ebben az időszakban a többi menyasszony átél. Nem tudom, hogy majd mikor ott leszünk az esküvőnk napján, akkor mi minden fog zajlani a lelkemben. Pont most jutott eszembe, hogy nem is tudom, hogy a fodrászom és a sminkesem tudja-e egyáltalán a dátumot. Sok a koncertem, így nehezen tudok csak a mennyasszonyságra összpontosítani.

Érdekes, hogy nagy átlagban mérve mennyire élesen elváló két nagy táborra oszthatóak az arák. Az egyikük a szervezést években méri, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mindenre (túl) sok időt szánjon, míg a másik csoport azt érzi, hogy ha elkötelezte magát, akkor miért is várjon az esküvővel. Nálatok is viszonylag hamar követi a nagy nap a lánykérést – hogy érzed, miért döntöttetek így?

Nagyon sokan kérdezték tőlem, hogy hova ez a nagy sietség, amin akkor meg is lepődtem. Egyfelől fontos volt, hogy találjunk, egy olyan szabad dátumot, amikor nincs koncertem. Mikor ez meglett, más tényezőre nem is gondoltam, csak hogy meg is van az időpont, ekkor lesz az esküvő. A másik ok, amiért szerettem volna nem sokkal a lánykérés után házasodni, az az volt, hogy én már nem akartam valakinek a barátnője lenni.Azt éreztem, hogy már olyan régóta együtt vagyunk, miért legyek még akár egy évig menyasszony, mi változna?

Aztán igazából már másnap bementem egy boltba, ahol találtam egy ruhát, amit első körben olyan jónak éreztem, hogy átfutott bennem a gondolat, hogy meg is vehetném. Végül azért nem döntöttem így, mert ráébredtem, hogy ez még tőlem is túlzás lenne. Talán mindez azért van, mert a koncertek miatt bennem van az a ritmus, hogy legyen minden időben

Nem félsz attól, hogy ez a fajta sietség annak a rovására fog válni, hogy nem tudod majd igazán megélni és kiélvezni ezeket a megismételhetetlen pillanatokat?

Lehet, hogy ez lenne, de most már nem tudok lassítani. Igazából amivel most is a legtöbb időt töltöm, az az, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem a menyasszonyságot, nem a szervezést, nem azt, hogy a cipőm színe jó lesz-e a ruhám színéhez, hanem ezt a házasság dolgot hogyan kell jól csinálni. Hosszú ideje azzal szórakozom, hogy nézem az embereket, a párokat, nézem az idős embereket, és próbálok rájönni arra, hogy nekik mi lehet a titkuk, hogyan csinálják. Az egész házasság, a lánykérés belőlem ezeket a fajta érzéseket hozta ki, és a szervezés apró részletei helyett most is az foglalkoztat, hogy mindeközben hogyan tudunk majd megmaradni jó párnak.

Igazából amivel most is a legtöbb időt töltöm, az az, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem a menyasszonyságot, nem a szervezést, nem azt, hogy a cipőm színe jó lesz-e a ruhám színéhez, hanem ezt a házasság dolgot hogyan kell jól csinálni. Hosszú ideje azzal szórakozom, hogy nézem az embereket, a párokat, nézem az idős embereket, és próbálok rájönni arra, hogy nekik mi lehet a titkuk, hogyan csinálják. Az egész házasság, a lánykérés belőlem ezeket a fajta érzéseket hozta ki, és a szervezés apró részletei helyett most is az foglalkoztat, hogy mindeközben hogyan tudunk majd megmaradni jó párnak.

A sietségre visszacsatolva pedig azt gondolom, hogy nekünk már régóta megvan a közös jövőképünk. Mikor megismerkedtünk, akkor már eleve eldöntöttünk valamit, ami egy óriási biztonságot adott.

Nem félsz attól, hogy ez a fajta sietség annak a rovására fog válni, hogy nem tudod majd igazán megélni és kiélvezni ezeket a megismételhetetlen pillanatokat?

Lehet, hogy ez lenne, de most már nem tudok lassítani. Igazából amivel most is a legtöbb időt töltöm, az az, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem a menyasszonyságot, nem a szervezést, nem azt, hogy a cipőm színe jó lesz-e a ruhám színéhez, hanem ezt a házasság dolgot hogyan kell jól csinálni. Hosszú ideje azzal szórakozom, hogy nézem az embereket, a párokat, nézem az idős embereket, és próbálok rájönni arra, hogy nekik mi lehet a titkuk, hogyan csinálják. Az egész házasság, a lánykérés belőlem ezeket a fajta érzéseket hozta ki, és a szervezés apró részletei helyett most is az foglalkoztat, hogy mindeközben hogyan tudunk majd megmaradni jó párnak.

A sietségre visszacsatolva pedig azt gondolom, hogy nekünk már régóta megvan a közös jövőképünk. Mikor megismerkedtünk, akkor már eleve eldöntöttünk valamit, ami egy óriási biztonságot adott. Az, hogy most itt tartunk, hogy rövidebb ideig járunk jegyben, vagy hogy más kérdések foglalkoztatnak, mint egy átlagos menyasszonyt, lehet azért van, mert én már tudom, hogy milyen valakivel több évet együtt lenni. Más, amikor valakinek másfél-két év után kérik meg a kezét, és utána vágnak bele egy olyan fajta közös életbe, amit majd egy nap házasság követ. Viszont ha valakit már nagyon hosszú évek óta ismersz, úgy megint más belevágni ebbe, és azt mondani, hogy igen, én biztosan ezt akarom.

Lehet tudni rólad hogy vallásos embernek tartod magad. Ez kihatással van erre a nézetmódra, vagy akár magára a házasságodra?

Hívő vagyok, azt szoktam mondani. Én Istenben hiszek és a fölöttünk lévő erőben. A sorsban, az angyalokban; azt gondolom, hogy valaki mindig ott ügyködik fölöttünk. De lehet, hogy ezt az is kiváltja belőlem, hogy a jövő kezdett el foglalkoztatni. Őszinte legyek? Sokszor belegondolok abba, hogy az utóbbi időben annyi szép és jó dolog történik velem, és egy kicsit megijedtem attól, hogy lehet-e ezt így tartani.

Nem gondolod, hogy azért történik veled mindez a sok jó, mert megérdemled?

Na ez az, amin nem szoktam gondolkodni.

Én nagyon hiszek abban, hogy a zene mennyi embert meg tud érinteni, és hogy te a dalszövegeiden keresztül mennyi emberre vagy hatással. Ha ennyi embernek tudsz legalább egy kicsi jót adni azzal, hogy meg tudják hallgatni a számaidat, ha rossz passzban vannak, vagy ki tudod őket zökkenteni a gondjaik közül egy koncerten, azzal ha közvetve is, de annyi jót tudsz adni, hogy azt vissza tudod kapni te is.

Én is szeretnék hinni ebben, de gondolod, hogy ez mindent felülírhat? Mert annyi csupa szív ember van, aztán mégiscsak történtek rossz dolgok. Ha most visszagondolok, hogy mi volt 10 éve, rájövök, hogy akkorát fordult velem a világ, és hogyha belegondolok, hogy mi lesz 10 év múlva, akkor beletorpanok. Többek között ezért is kezdett el foglalkoztatni az is, hogy jól tudom-e majd csinálni azt, amit úgy hívnak, házasság.



Képgaléria

   
 
ROVATOK:
ESKÜVŐ-TREND.hu
ELÉRHETŐSÉGEINK:
KÖZÖSSÉG:
Álomruhák: trendi ruhák galériája
Party: elegánsan, emlékezetesesn, egyedien
Dekor: részletekben rejlő titkok
Gasztro: finom és stílusos fogások
Album: sztáresküvők kulisszatitkai
Pszicho: express problémaoldás
Meseautó: eredeti érkezés

Felhasználási feltételek
Jogi nyilatkozat

Fax: +36 (1) 700-2814
E-mail:
marketing[at]eskuvo-trend.hu

Kapcsolatoldal

Legyünk ismerősök!

Lgy a bartunk facebook-in is
POZITÍVUM AND PARTNERS Kft. (c)2010 Minden jog fenntartva